Rose street

Vendégeink voltak Skóciából. Hála a velük töltött estének, és a finom skót Belhaven sörnek, újra kedvem támadt, Edinburghra emlékezni. Nehezen választottam, mert annyi mindenről nem írtam még, sok sok terv van még a fejemben.
Tulajdonképpen, csak egy utca, Edinburghban elég sok utcát megszerettem, ez is egy ilyen. Párhuzamos utca a Princess Streettel, a bevásárló utcával.
Rose street egy sétálóutca ahol sok üzlet és sok pub van. Sainsburys is van, azaz egy nagyobb élelmiszerbolt, ez jól jött néha, amikor a belvárosban hirtelen kellett valami. Van pl. egy kis Oxfam, sok új, szép portékával a fairtrade kereskedelem szellemében. Van egy nagy internetező hely, van étterem és sok minden más is. Egyelőre nem találom a megfelelő képet, ami visszaadná az utca a hangulatát, ezt pótolni fogom. Forgatagos, néha bolondos, kedves sétálóutca sok kiülős, és más jellegzetes, vagy vicces pub varázsával. Érdemes egy sétát tenni ott. Az utcában található pontos helyekről bővebben, itt: http://www.edinburgh-rosestreet.com/rose-street-map.html
"Azok, akik ismerték a negyven évvel ezelőtti, ám napjainkra modernizálódott, bohém Rose streetet, minden bizonnyal vissza fogják sírni az utca korábbi, bensőséges hangulatát, a költők, radikálisok, előadóművészek, zenészek és egyéb hasonló alakok világát. Az először erre járók viszont minden bizonnyal boldogan vetik magukat a "pubok piacára" és térnek be mindegyikbe, hogy összehasonlítást végezzenek a whisky minőségét illetően."-Skócia, Chartographia

Magam inkább a sörök próbálgatását ajánlanám. Bohém alakokat manapság is találunk arrafelé, nem is keveset.

Pink Edinburgh

Ha már így kinéztem a régi ablakunkon, a pirosajtós házból, eszembe jutott a rózsaszín korszak, nagyon szép.

Ablakból

Nagyon tetszett az ablakból fotózós játék ( többiek blogján), amit későn vettem ugyan észre, és le is maradtam róla.

Izgalmas dolog kinézni valakinek az ablakából, belekóstolni a környék hangulatába. Az edinburghi ablakunkból fotóztam néha, és így utólag, most megmutatom, amit láttam. Ha az egyik oldal szobáiból néztem ki, láttam a tengerből egy darabkát, ahova egy fél óra séta alatt oda is érhettünk. Ebben az irányba le nézve láthattam a hátsó kertet, ahol mindenféle gyerekjátékok voltak. A másik irányba szebb volt a látvány, szép régi skót kőházak, és fölötte egy szép hegy, az Arthur's Seat. Rejtélyes volt, hogy mi az ablakból mindig úgy láttuk, hogy valaki van épp fenn a hegyen. Tényleg mindig, korán reggel és késő este is. Sok turista jár arra, de azért most sem tudom, hogy ez valami csalóka látomás volt, vagy valóbanvolt ott mindig valaki. Jó és szép volt kinézni innen, kivétel, amikor borús, nyomott sötét nap volt, és az utcán semmi mozgás nem volt látható. Tavasszal, amikor a fák, és nem mellesleg az egész utca rózsaszínbe borult, fölötte a hegyen sárga virágok voltak, egyenesen túlzás volt, mesésen szép az egész látvány.

Edinburgh illata

Azt mondják, és szerintem igaz is, hogy illatok tudják legjobban felidézni egy emlék hangulatát. Edinburgh, gyönyörű városnak, van egy saját illata. Amikor teljesen új voltam a városban, és új volt maga ez a jellegzetes illat is, sokat találgattam, hogy mi lehet ez. Az is új volt akkor, hogy mennyire rendszeresen esznek pirítós kenyeret, toast-ot. Akiket, odavalósiakat ismertem, szinte el sem tudták képzelni, a kenyeret pirítás nélkül. A sima, házi sütésű, vagy a teljesen más jellengű ír kenyeret is pirítva ették. Ez tulajdonképpen csak úgy jön ide, hogy eleinte azt gondoltam, hogy a pirított kenyér illatát érzem, egyrészt ahhoz hasonlít nagyon. Másrészt viszont, magam is elkézelhetetlennek tartottam, hogy ilyen gyakran, sok ember úgy készítsen pirítóst, hogy az egész utcán érezni lehessen. A rejtély hamarosan megoldódott, a helyiektől megtudtuk, hogy a sörkészítés közben keletkezik ez a finom illat. Edinburghban, igen, készítenek sört.

Ezt az illatot, én máshol soha nem éreztem, csak ott. Illetve, még egyetlen helyen, ott, ahol most élek, igaz sokkal ritkábban, sokkal enyhébben, de előfordul mégis, hogy a parkban ez az illat érezhető, felerősíti olyankor a kellemes visszavágyódás, a jó emlékezést, a szeretett helyre való visszagondolást.

Hot Toddy és Brass Monkey

I.

Amikor először éltem Skóciában, elég gyakran voltam náthás beteg, hol az orrom folyt, hol a torkom fájt, hol köhögtem, velem együtt így volt a többi magyar is., a barátiam. (Mellesleg mindannyian azt tapasztaltuk utána, amikor hazaköltöztünk, hogy mintha az immunrendszerünk megerősödött volna, sokáig nem voltunk betegek.) Beüültünk egy pub-ba, töprengtünk, ilyenkor mit igyunk, fájós torokkal, aztán eszünkbe jutott a magyar forralt bor, ami jól eshet torokfájósan, hideg időben. Megkérdeztük a kiszolgálószemélyzetet ott a pub-ban, hogy mit isznak ilyenkor... így ismertük meg a Hot Toddyt. Innentől kezdve gyakran kértük ezt, ha az esti találkozónál valaki épp torokfájós volt. Hozzáteszem, hogy innentől kezdve, a többi pub-ban nem ismerték. Kértünk Hot toddyt, ők mondták, hogy nincs nekik, nem ismerik, mi kérdeztük: van wiskey? és forró víz? citrom? cukor? minden volt-hát akkor :)) van hot toddy.

Írországi ismerősök ugyanezt kicsit más verzióban ismerik, mézzel, és szegfűszeggel, ha jól emlékeszem. Rengeteg további verzó lelhető még fel az alaprecept különböző varriációi, skót, ír, kanadai, stb. Én magam, azóta sem ittam :)

II.

Brass Monkey: Ez az emlék is már nagyon régi, de szerintem nem változott, egy pub, kedves barátságos hely, csakúgy, mint a többi, ámde! van egy nagyon nagyon otthonos szobája, ahováű be lehet heveredni, szó szerint, és ott filmeket nézni óriásképernyőn, mint a moziban.

Gyerekes

Full time mami voltam. Ez alét ismerős volt már, mivel annakidején is kisgyerekekkel töltöttem a napjaimat, épp hasonló korúakkal, igaz, akkor a városnak másik részén laktunk. A napok többségében, a környék fél órán belül elérhető szép helyeit látogattuk. Figgatte Park, a tavak, a tengerpart, a környékbeli játszóterek. Szerencsések voltunk időjárás szempontjából, mert igazán ritkán kényszerültünk arra, hogy amiatt válasszunk benit programot. A motiváció olyankor inkább az volt, hogy helybéli anyukákkal, gyerekekkel ismerkedjünk. Az óvodába, az első időszakba még nem járó gyermekemnek gyerektársaságot találjunk. Azt mondhatom, hogy ez sikerült is. Január végén mentünk ki, február közepén a toddlers gropu-ban, énekelve, képeslappal tortával köszöntötték Benedeket születésnapján. Addigra már jónéhány emberkével megismerkedtünk.

Hamar felderítettem, hogy hol van hozzánk legközelebb toddlers group, oda jártunk leggyakrabban, de találtam még sok más játszócsoportot, ahova szintén eljártunk néha. Mindnek más és más hangulata volt, de mindenhol találkoztunk olyannal, akit már ismertünk másik helyről, azaz többen, főleg a childminderek szinte mindegyikre jártak. Jellemző a piros autós kép. Benedek boldogan ment a játszócsoportba mindig, azonban sok időnek kellett eltelnie, mire kiszállt az autóból, és elvegyült a gyerekek között.

Jártunk még a közeli könyvtárba is, ezt is nagyon szerették a gyerekeim. Itt játszhattak is, de magával a könyvlapozgatással is szivesen töltöttek akármennyi időt. Lehetőség volt még rajzolni, szinezni is. Volt a közelben egy sport centrum, ezen belül volt egy soft play area ide mentünk el egy-egy esős napon, ez, valami játszóházféle, sokat mozoghatott, labdázhatott biztonságos körülmények között, kb. majdnem ugyanazokkal a gyerekekkel, akikkel a toddlers groupban is találkozott. Rengeteg activity van gyerekeknek, a kínálatról lehet értesülni interneten a netmums-ról, Edinburgh under five könyvből, vagy a helyi könyvtárból. Hosszas töprenség után, (tetszett a labdás, a zenés is) a messy monster club-ba jártunk el Benedekkel, nagyon tetszett nekünk. Kis kézműves alkotócsoport féle volt ez, nagyon kreatív ötletekkel, az első felében szabadon garázdálkodhattak különböző anyagokkal, pl. gyurma, szines, puha tészta, ami be volt festve. A második felében irányitott módon alkottak valamit, ami egyszerű volt, ám látványos, és minden apró gyereknek sikerült, anélkül, hogy az anyu vagy a childminder készitette volna el helyette.

A fenti lehetőségek, szerintem az Egyesült királyság szinte minden településén megvalósíthatóak, ha valaki kisgyerekkel él, és társaságra vágyik, azaz szeretne még jobban beilleszkedni, esetleg a gyermekének szeretne segíteni, hogy ovikezdés előtt "gyakorolja" az angol nyelvet.

csak egy új bejegyzés

Csak néhány szépség

Nem bírom ki, legalább néhány képpel még folytatom, írni nem írok, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom, szóval igazából, majd szerda után térek vissza.

Az alsó kép Musselburgh, kagylógyüjtés, a másik három a botanikus kert, csak hogy senki ne hagyja ki! :)

Szünet-Break

Őszintén szólva, kicsit elakadtam. Nagyon bánom, hogy nem addig jutott az eszembe, amig ott éltünk, mert rengeteg dolgot fotóztam volna. Most úgy vagyok, hogy még sok helyet szeretnék megosztani másokkal, amiket megismertem, megszerettem, de nincs róla képem. Ettől független úgy érzem, hogy fogok írni róluk, és akit érdekel, az kereshet róla képet, vagy elmehet oda.

Most így utólag, azért fogok még, képeket is tenni, amik csak úgy, Edinburgh hangulatot adnak vissza, semmi más, csak egy jellegzetesutcarészlet. Fogok még írni praktikus dolgokat is. Kisgyermekes szórakozási lehetőségek, jó étterem, kedvenc pubokról, hol lehet kevés pénzért meleget enni, fesztivál, múzeumok stb.
Most egy kis szünetet próbálok tartani a blogozással, 27.-én felvételizek, tanulnom kell. Utána folytatom, addig is a meglévő bejegyzéseket ajánlom az Edinburgh szeretőknek, szivesen látok mindenkit.

Vár II.

A vár I.

Az edinburghi vár, a város minden pontjáról látható szinte, gyönyörűszép nappal és este is. A várból pedig körbelátni a várost. Éjszaka gyönyörű a díszkivilágítása, korábban még szebb volt, ám energiatakarékosság és fényszennyezés miatt már visszafogottabb. Amikor az első évemet töltöttem Edinburghban, nagyon rossz időjárású év volt (minden skór bizonygatta, hogy ez kivételesen rossz év, nem nagyon hittem nekik, de később kiderült, hogy tényleg jobb azért annál) többször előfordult, hogy akár egy hétig olyan köd volt, hogy a várat nem lehetett látni. Ezzel viccelődött mindenki, hogy nincs meg a vár. Sajnáltam is nagyon akkor azokat a túristákat, akik eljöttek, és mégis úgy kell visszatérniük, hogy nem látták a várat.

Jó séta, ha az ember a Királyi Palotától a Royal Mile-on keresztül elsétál a várig, vagy fordítva, hihetetlen mennyiségű a látnivaló. A vár bejáratáig felsétálva már körbe lehet nézni.

Érdemes tudni, akit érdekel, esetleg külön figyelni azt, hogy tavasszal szokott lenni egy hétvége, amikor az összes épületbe, várba, kastélyba stb. ami a Historic of Scotland-hoz tartozik, ingyenes a belépő. Aki épp ekkorra időzíti skóciai utazását, jelentős összeget spórolhat vele.

http://www.historic-scotland.gov.uk/

http://www.edinburghcastle.biz/
Szerintem, ha jól emlékszem, a váron, brit zászló lobog, büszke vagyok magamra, hogy sikerült skót zászlós képet készítenem a várról... :) a Princess Street Garden-i játszótér skót zászlójával :)

Amikor mi a várban jártunk épp esküvőt tartottak mellesleg ott. Ezek szerint ilyesmire is használják manapság.

Virágos Edinburgh II.